Mutatjuk, miért fog idén Horvátországba utazni

A világ legjobb olívatermelő régiója, az NDK-s Winnetou-filmekből ismert vadregényes tájak, gyógyiszap a tengerparton, freskókészítő kurzusok és szarvasgomba – ez is Horvátország!

Erről az országról már szinte mindenkinek van saját élménye, de majdnem biztos az is, hogy csak a tengerpartra korlátozódik, vagy legfeljebb a Plitvicei-tavakra. Pedig vannak még látnivalók bőven, főleg a tavaszi vagy őszi kellemes melegben, amikor nálunk még vagy már hűvösebb van – ráadásul ott ezekben az időszakokban nem kell mások sarkát taposnunk. Most bemutatunk két olyan régiót is, amit különösen jó szívvel ajánlunk azoknak, akik új oldalát szeretnék megismerni déli szomszédjaiknak. Ígérjük, a gasztrománok és a túrázók is megtalálják majd számításukat.

Belső-Isztria: Toszkána-utánzat színekkel, gasztronómiai élményekkel

Az Isztria nem csak tengerpartból áll. A félsziget belsejét sokszor színes Toszkánához hasonlítják, mert a dombtetőkre épült városkák között olaj- és szőlőligetek váltják egymást. Az utak jók, a távolságok kicsik: akár bringával is útra kelhetünk. Kitűnő támpont ehhez az a kerékpáros oldal, ahol többféle hosszúságú, nehézségű és tematikájú túrák közül választhatunk, majd letölthetjük a kapcsolódó GPS-koordinátás térképet. Választhatjuk például az Umag környéki régészeti lelőhelyeket és pincészeteket felfűző harmincnégy kilométeres túrát, vagy tekerjünk mondjuk tizenkilenc kilométert Novigradtól, a tengertől a szőlészetek és olajfaligetek közé.

Tavasszal a bor és a vadspárga miatt érdemes ellátogatni ide, ősszel ezt a kettőt megtoldhatjuk egy kis szarvasgombával. Olívaolaj nélkül pedig egyszerűen ne jöjjünk haza: az olívaolaj Michelin-kalauza, a Flos Olei szerint Isztria 2010-2015 között a világ második legjobb olajtermelő régiója volt, 2016-ban pedig már a világ legjobbja lett. Az olajkóstolót kínáló termelőkhöz az utak mentén zöld táblák mutatnak.

A szarvasgomba lelőhelye a Pazin-Buzet-Buje közötti „arany háromszög”, különösen a Mirna-folyó völgyei és Motovun erdői. Ez a fekete, illetve a világ legjobbjának tartott fehér szarvasgombának is természetes lelőhelye. Szeptemberben a Subotina keretében kétezer tojásból készítenek szarvasgombás omlettet, az októberi Tuberfest-en pedig a fehér szarvasgombát ünnepli méltóképpen Livade városa.

Ha óvárosi hangulatra és kőfalakra vágyunk, több városban is szerencsénk lesz. Az építészet alapvetően olaszos, ami nem véletlen, hiszen a velenceiek évszázadokig uralkodtak itt, míg át nem adták a terepet a Habsburgoknak. Összességében egyébként az Isztria igazi kulturális arborétum: megtaláljuk itt a kelták, rómaiak, bizánciak, szlávok, és persze a velenceiek és az Osztrák-Magyar Monarchia nyomait is.

Belső-Isztria tele van zöldellő völgyek fölé magasodó, hangulatos városokkal, falvakkal. Motovunhuszonhét méter magas harangtornya a Mirna-folyó egész völgyét uralja. A város falai a 11. és 12. századból származnak, és most is remek formában vannak, bár a 17. században egy részét az osztrákok és velenceiek közötti békeszerződés értelmében kénytelenek voltak elbontani.

A festői fekvésű Pazin
Galéria: Horvátország másképp
(FOTÓ: KALDRACK MARCO / FLICKR.COM)

Svetvinčenat városka Placa nevű főtere is kellemes meglepetés, melyet egy 18. századi kastély, templom és 16. századi házak vesznek körbe. Közvetlenül a főtér mögött találjuk a Grimani kőkastélyt, mely az Isztria legjobb állapotban fennmaradt műemléke. A 13. századból származik, de mi már az 1589-es újjáépítés eredményét láthatjuk, hatalmas kerttel, földalatti börtönnel, vonóhíddal. A velencei katonaság nagyon fontos állomása volt ez egykor, kétszáz muskétás állomásozott itt. A legnagyobb, szintén pompás állapotban látható erőd – az írásos feljegyzések szerint már 983-ban itt állt – Pazinban várja a látogatókat. Jelenleg az Isztria Etnográfiai Múzeumának és a városi múzeumnak ad otthont.

Ha erre járunk, ne hagyjuk ki Humot, mely a világ legkisebb városaként hirdeti magát. A húszlelkes, teljes mértékben kőből épült város két kis utcából és három sor házból áll, és az elmúlt ezer évben szinte semmit sem változott. Nem falu, hanem város: várfala is van, és érdekessége, hogy minden ház a várfalon belülre épült. Itt érdemes megkóstolni a biska nevű fűszeres pálinkát. Az Isztriának ez a része egyébként olyan elhagyatott, hogy még a nyári csúcsszezonban is találhatunk parkolóhelyet, pedig egyetlen étterme, a Humska Konoba házias konyhája messze földön híres.

Utcarészlet Pazinból
Galéria: Horvátország másképp
(FOTÓ: INFINITE ACHE / FLICKR.COM)

Egy másik minitelepülés Roč, melynek Remete Szent Antal tiszteletére épült temploma a 12. században épült, és falfestményén 1200 körül belekarcolt glagolita ábécét találtak, mely a jelenlegi szláv ábécé elődje. Már a neolitikumban is éltek itt emberek, aztán a rómaiak hagytak ránk rengeteg régészeti leletet, mely most kőtár formájában látható, de megnézhetünk még néhány ágyút is, amit meg a velenceiek felejtettek itt. A fentin kívül még két középkori templomában csodálhatunk meg freskókat. Humot és Roč-ot a glagolita ösvény köti össze: itt a hatkilométeres út mentén az 1970-es években emléket állítottak a glagolita ábécének.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *